[40-21] [20-1]
Yukine
- Én már a házunkra sem így emlékeztem. - nézek enyhén félredöntött fejjel hugira, na igen a memóriám sosem volt a legcsúcsabb az biztos. Általában mindent egy hét leforgása alatt elfelejtettem, rosszabb esetben már két nap után. Mikor mondja, hogy mehetünk vidáman kioldalazok a házból, majd elindulok ki a kapun végül pedig...megállok. - Van a mi városunkban virág fesztivál? - kérdezem meg tök kíváncsi tekintettel. - Képzeld jártam egy olyan helyen ahol hatalmas nagy fesztivál volt, mindenféle nemzetiségű ember megfordult ott és rengeteg virág is volt, na meg persze kaja. Este volt a legszuperebb amikor színes lámpásokkal volt kivilágítva minden sátor. - meséltem nagy vonalakban. Nehéz volt mindent úgy leírni ahogyan láttam mert csodás volt. - Egy gyönyörű parkban rendezték azt hiszem.... - gondolkoztam el majd Rosra pillantottam. - Kár, hogy nem voltál ott, biztosan tetszett volna neked is.
|
Rosalie:
Mikor láttam, hogy Yukinenek tetszett az ötlet én is megörültem.Azt hittem, hogy ez olyan béna elfoglaltság lesz de úgy látszik még sem. (^^) Amikor a városról és annak változásáról beszél felpillantok a plafonra és kicsit gondolkodom majd visszanézek a bátyámra.-Igazából szerintem nem változott sok minden.Bár az más, hogy ha egy olyan ember nézi a várost aki 2 évet távol volt.-mosolyogtam rá.Aztán mikor látszott, hogy készen áll a sétálásra, sőt már el is indult mellé lépkedek majd bólintok.-Mehetünk.-mosolygom rá kedvesen
|
Yukine
Az ötlete nagyon tetszett, így gyorsan betoltam még pár sütit, meg megittam a teámat, majd készenállva a sétálásra mosolyogtam Rosra. - Benne vagyok! Úgy is körbe akartam nézni a városban, hogy mi mennyit változott. - a barátoknál némileg kissé szomorkásan néztem. Nem nagyon voltak soha olyan jó barátaim, csak max egy-kettő vagy inkább egy, bár benne sem vagyok biztos. - Nos, mehetünk? - kérdeztem a konyhaajtóba lépve és onnan visszanézve hugira.
|
Rosalie:
Mikor beértünk a házba én is megláttam a sütiket amikre Yukine már rá is rontott.Én is odasétáltam majd elvettem egyet és megettem.Eközben a bátyám már gyümölcsös teát is készített magának.-Igan, nagyon finom.-mosolyogtam rá.Aztán mikor megkérdezi, hogy mit csináljunk picit elgondolkodom.-Nem is tudom.Esetleg körbe sétálhatánk a várost..Bár az eltartana egy ideig.De viszont biztos, hogy hiányoztál a barátaidnak is hozzájuk is beköszönhetünk.Anya úgy 2-3 óra mire hazaér.-mondtam.
|
Yukine
Beérve a házba rögtön a konyha felé rontok. Belépve megláttam a pulton néhány finom sütit amire azonnal rávetettem magamat, aztán meg gyümölcsteát csináltam és azt ittam. - Ez a süti marha jóó! - kiáltok fel vidáman.Miután betoltam pár falatot hugi felé fordulok. - Mit csináljunk? - kérdezem meg tőle kíváncsian elvégre mostmár itt vagyok, együtt vagyunk, úgyhogy szórakozzunk is egy kicsit.
|
Rosalie:
Továbra is egy lány mosoly kíséretében figyelem Yukinet aki éppen arról beszél, hogy minden megváltozik.Én pedig csak bólintok egyet.Sajnos ez igaz volt.Persze a változás nem csak rossz értelemben történhet.Mikor azt mondja, hogy gyorsan iszik valamit és már a ház felé szökdel is elnevetem magam majd utána sietek.
|
Yukine
- Igen. - mondom lágy mosollyal majd újra a hóvirágok felé pillantok. - Minden megváltozik. - jegyzem meg csak úgy minden további nélkül és magam sem tudom miért. A kérdésemre válaszolva visszatekintettem rá. - Rendben..csak gyorsan iszok valamit aztán kész. - mondom majd nagy vidáman szökellek a ház felé, hogy szerezzek valam finom italt.
|
Rosalie:
Kicsit zavarban válaszolok a véleményére.-Igen.Tudod ha én szeretek valamit vagy valakit akkor figyelek rá,sosem hagyom magára és mindig próbálok segíteni rajta.-mosolyodtam el.Amikor megkérdezi, hogy nem iszunk valamit már válaszolok is.-Én most nem vagyok szomjas de ha te igen akkor elkísérlek.-mondtam kedvesen
|
Yukine
- Látszik, te mindig olyan nagy szeretettel gondoskodsz mindenről és mindenkiről....ezt csodálom benned. - mondtam szeretetteljes pillantással hugira nézve. - Igaz...- jegyzem meg a szavaira és belegondolok milyen lehet egy ilyet végignézni. Micsoda pillanat lehet. - Nem iszunk valamit? - kérdezem teljesen hirtelen ötlettől vezérelve nagy mosollyal.
|
Rosalie:
Mikor Yukine a rózsáimhoz lép és végig néz rajtuk majd megjegyzi, hogy nagyon szépek mint mindig boldogan elmosolyodom.-Igen, nagyon szeretem őket.-mondtam szeretettel teli hanggal és tekintettel miközben a rózsákra pillantottam majd vissza a bátyámra.Aztűn mikor szóba kerül, hogy furcsa, hogy ezekből a virágokból születünk bólintok.-Hát igen elég érdekes.De mivel varázspor is kell hozzá így már érthetőbb.-jegyeztem meg.Elvégre nem véletlen, hogy varázslat szükséges ahhoz, hogy gyermek válljon egy virág magból.
|
Yukine
Megnyugodtam, hogy nem kell kimondanom, így megint nyújtóztam egyet, aztán egy szép mosolyt vágtam Ros felé. Odaléptem a rózsáihoz és végignéztem rajtuk. - Nagyon szépek mint mindig. - jegyzem meg bíztatólag. Hugi sosem hagyta cserben a virágait mindennel és mindenkivel egyformán jól és kedvesen bánt. - Furcsa, hogy ezekből a virágokból születünk. - mutatok végig minden virágon ami itt található és közben azon töröm a fejemet, hogy milyen érdekes is a világ, hogy ilyen csodákat művel.
|
Rosalie:
Csak elmosolyodom majd csak néztem ahogy titokzatosan elmosolyodik.Mikor arról besél, hogy egy nénivel küzdött meg érte én is elnevetem magam.Majd mikor mondja, hogy kissé fáradt és azonkívül...de nem fejezi be a mondatot bólintok.Anélkül, hogy kimondta volna még is tudtam, hogy mire gondol.-Értem.-bólintok egyet.
|
Yukine
- Nincs mit. - mondom és nyújtózom egyet, úgy tűnik az utazás fáradalmai most kezdenek előjönni. A kérdésére titokzatosan elvigyorodok. - Nem dehogy, csak egy elég idős nénivel kellett megküzdenem. - jegyeztem meg nevetve, mert beugrott az a nevetséges szituáció amibe keveredtem. - Kissé fáradt vagyok, de azon kívül.... - itt megakadtam, mert újra eszembe jutott apa és inkább nem folytattam, hogy azon kívül nincs semmi bajom, mert azért van.
|
Rosalie:
-Nos, nagyon köszönöm.-mosolyogtam rá majd amikor mondja, hogy zűrös volt de megérte kérdőn nézek rá.-De ugye nem esett semmi bajod?-kérdeztem rá aztán mikor a simításom után megszólal és azt mondja, hogy nincs semmi baja halványan elmosolyodtam.-Akkor jó.-mondtam nyugodtan
|
Yukine
- Örülök, hogy tetszik, tudod nagyon megküzdöttem, hogy ezt a nyakláncot megszerezhessem. - néztem rá egy őszinte beismerő mosollyal, közben felvillant az agyamban az emlék amikor kiharcoltam magamnak. - Na, igen kissé zűrös volt, de megérte. - fűztem hozzá az előbbiekhez. Ekkor jött ez a furcsa álomgondolat, de a csípésem felébresztett és egyszerre magamon éreztem Ros finom és puha kezének érintését. - Nincs semmi bajom, csak tudod olyan jó itt lenni. - mondom egy ellágyuló tekintettel a húgomra nézve.
|
Rosalie:
Amikor már közelebb is ugrik és segít elmosolyodom.Majd mikor a nyaklánc már biztosan lóg a nyakamban megfordulok és Yukinera nézek egy kedves mosollyal az arcomon.Mikor megkérdezi, hogy, hogy tetszik és elmondja, hogy szeritne tökéletesen illik hozzám boldogan elmosolyodom.-Nagyon tetszik.Gyönyörű.-mondtam majd lepillantottam a medálra.Még nem tudom, hogy mit teszek be.Talán az egyik szép rózsámról egy képet vagy apámról egy képet esetleg az egész családunkról ahol Yukine és én még kisebbek voltunk....Igen azt hiszem az utolsó lesz.Mikor megcsípte a karját kicsit értetlenül néztem rá majd ott ahol megcsípte magát végig simítottam a kezén.
|
Yukine
- Aha persze. - mondom és már közelebb is ugrottam hozzá, hogy segítsek feltenni neki. Nagyon nehéz volt megszerezni ezt az értékes nyakláncot, elvégre ez egy igazi kincs volt ott ahonnan vettem. Bekapcsoltam majd elé léptem. - Hogy tetszik? - kérdeztem lelkesen és egy óriási vigyorral. - Szerintem, tökéletesen illik hozzád. - mondom el a véleményemet kérdezés nélkül. Most ahogy így állt előttem minden olyannak tűnt mintha álmodnék és nem is tértem volna haza, hanem valahol messze lennék tőle. Ettől összeszorult a szívem és megcsíptem a karomat, de megnyugodva vettem tudomásul, hogy ez a valóság.
|
Rosalie:
A nagy agyban történő táj leírásból az zökkent ki, hogy Yukine széles mosollyal fordul felém majd azt mondja, hogy majd elfelejtette és kotorászni kezd a zsebében végül előhúz egy gyönyörű medált amitől én is elmosolyodtam.Mikor pedig átnyújtotta mint valami kincset vettem át és magam elé lógatva vettem jobban szemügyre.Amikor ez megtörtént közelebb léptem hozzá.-Segítesz?-mondtam miközben felé nyújtottam a nyakláncot arra célozva, hogy egítsen felvenni ugyan is kapcsos volt.
|
Yukine
Boldog voltam, hogy itt lehettem, de valami belül még is szomorúvá tett. Talán a tudat, hogy apát már nem látom többé. Végigsimítottam egy hóvirág szirmán, mire az mégfényesebben csillogott fehér ruhájában. Ros felé fordultam majd egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon. - Majd elfelejtettem. - mondtam miközben kotorni kezdtem a zsebemben és egyszerre kihúztam belőle egy nyakláncot, melyen egy szép ezüst kis kinyithatós medálka lógott, az elején pedig egy gyönyörű zafírkő volt belerakva. Bár belül még üres volt, bármilyen kisképet belelehet rakni. - Tessék! - nyújtottam át neki.
|
Rosalie:
Mikor azt mondta, hogy igazam van bólintottam majd végig simítottam a hátán ezzl el is engedtem a ölelésemből és tovább foglalkoztam a rózsákkal.Annyira jó érzés volt ott lenni körülöttük.Ilyenkor melegség járja át a testemet és ahogy végign nézek a rózsáimon melyek a kék világosabb illetve sötétebb árnyalataiban is megjelennek sőt itt ott még türkiz kék színben is pompáznak.Úgy gondoztam a virágokat mint ha csak a saját gyerekeim lennének.Bár egyszer majd egy virágból lesz gyerekem úgy is tehát ne olyan alaptalan a dolog.Azért kíváncsiságból odapillantottam a bátyámhoz is, hogy lássam ő hogyan éli át ezt.Mikor látom, hogy a tekintete sokkal ridegebb és az arca is érzéstelen halványan elmosolyodom.Igen a tél szép de még is csak vele jár a fagy és az érzéstelenség.Végül is szeretem a telet jó érzés megérinteni a puha szinte világítóan fehér havat amely bár még is hideg de gyönyörű.Azonban a kedvenc évszakom még is csak a tavasz.Hiszen ilyenkor minden növény sokkal szebb, sokkal élénkebb a színűk.Ezenkívül pedig amikor a mezőn vagyok és gyönyörködöm a a virágokban beszívom a méz édes illatukat és hallom a madarak énekét...egyszerűen minden olyan békés és nyugodt lesz.
|
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés