[617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Itami:
Mmm..-bólintok majd elengedem és megfogom a kezét úgy megyek tovább.-Hova menjünk? Valmai különleges kívánság esetleg?- kérdezem immáron mosolyogva.
|
NAIFU.Egy pillanatra ranezek, majd lesutom a szemeim. A kezemet az overe teszem es bele nezek a szemeibe. -Rád nezek...-mondom olyan "szeretnel valamit mondani?" fejjel. |
Itami:
.Hova is...-gondolkodtam el... fogalmam sem volt hova akarok menni épp, csak mentem amerre a lábam vitt.-nem tudom.- fordultam nai felé vigyorogva...-Hé nézz rám..- húztam el a számat miközben megragadtam állánál fogva és magam felé fordítottam arcát.
|
NAIFU. -Jo menjunk...-megyuk utana..-Ohm, es hova akarsz...setalni...?-kerdezem halkan, meg mindig full voros vagyok Tami megjegyzese miatt. Ra se merek nezni... |
Itami:
Nai vörös arcát nézve mosolyom mégszélesebbre húzodik lyn aranyos volt..-Hát ez csak természetes.-hajolok le hozzá miközben belecsípek így is vörös arcocskájába.-Na gyere menjünk valamerre.- indulok el zsebrevágott kézzel.
|
NAIFU. Megszeppenve nezek ra. -Jol csokoltam...? -a szem ele teszem a kezem es elvorosodok. -Ertem....-lesutom a szemeim. -T-Te is jol csokoltal..... |
Itami:
Mikor meglátom Nai sértődött arcát egy gunyoros mosoly jelenik meg arcomon.-Ó értem szóval csak szerettem volna mi?- kérdezem miközben egyik szemöldököm felemel.-Nos akkor nagyon jól csókoltál, ahogy a képzeletem kivetült és befolyásolta elmémet annyira szerettem volna, hogy vissza csókolj.-nyújtom ki rá gúnyosan ynelvemet miközben leteszem a földre és összekócolom haját.
|
Ryo
-Ahah... én viszont rettentően unatkozom, mit szólnál egy kis játékhoz... mondjuk... fogócskázzunk, csak kicsit másképp. Ugye van a hajamba két csengő, ha eltudod kapni akkor mikor megszólal egy nyertél... és mondjuk... hm... teljesítem egy kívánságod... viszont ha nem tudod elkapni tíz perc után én nyerek... és akkor te teljesíted egy kívánságom, nos? Mit szólsz hozzá? - tettem fel a kérdést, miközben felkeltem a földről és fütyültem Komakonak, bár bűntetésbe küldtem, de ez a fütty annyiből volt más, hogy hol magasabban hol halkabban fütyültem, ami egy jelzés volt, hogy hozzon váltó ruhát. A kutyám szerencséjére így is tett, hozzott egy kisebb táskát, maga után húzva, majd letette elém és elrohant.
-Ha nem bánod, játékhoz öltözök... -mondtam a fiúnak, miközben elmentem egy fa mögé és elkezdtem levenni a rajtam lévő zöld ruhámat és átvettem egy vörösre, amin fehér és halvány rózsaszín camelliák voltak. Mikor végeztem elsétáltam az angyaltól néhány méterre és vártam, hogy hogyan dönt.
|
Kazuhiro:
-Hát nem tudom.Vannak akik folyton mennek az ördögökhöz és próbálják megjavítani őket de szerintem ez felesleges.Elvégre ha ördög akkor had viselkedjen úgy tény, hogy van egy határ és ott már közbe lehet lépni de amíg nem szakad el a cérna addig rosszalkodjanak csak.Én nem bánom.-mondtam.Hm..egész jól elvagyunk ahhoz képest, hogy sokkal unalmasabbnak képzeltem ezt a beszélgetést.Csak rá ne kérdezzen a dologra bár akkor se vagyok köteles ha még is rátalálna kérdezni.-Miért utálnám?Az más, hogy eggyel egy elég komoly összetűzésbe keveredtem, ő más volt.Alapjáraton nincs problémám senkivel.Azután kezdenek el bennem ilyen dolgok kialakulni, hogy ha mrá beszéltem az illetővel és valamennyire megismertem...Nem unatkozok.Sőt elvagyok.-nevettem el magam halkan a végén.Elvégre tényleg furcsán hatott, hogy így eltudok beszélgetni egy ördöggel.
|
Ryo
-Pedig azt gondolná az ördög, hogy minden tollas arra hajt, hogy megjavuljunk... de ugye tisztában vagy vele... hogy nálam egy rosszkodás több ezrek életébe is kerülhetett volna... ah ah... milyen kár... milyen kár, hogy nem tudtam többet játszadozni..-mondtam kicsit eldrámázva a dolgot, mint ha olyan szürnyű katasztrófa lenne, hogy nem pusztítottam annyit, majd ismét unott fejjel néztem előre, majd felfelé, végül úgy döntöttem fordulok egyet és a fiúval szembe fogok lenni. És szinte mint egy baba ültem és pislogás nélkül néztem a fiú szemeibe.
-Szóval tulajdonképpen te utálod az ördögöket? Mond csak mennyire unatkozol? - kérdeztem egy sunyi mosollyal az arcomon a fiútól, ugyanis gondoltam ha éppen unatkozik kiprovokálok egy harcot, bár nem használnám egyelőre a képességem, csak játszadoznék.
|
Kazuhiro:
-Aha.-válaszoltam röviden a reagálására majd végig gondoltam.Tehát veszélyes mind a két fajra.Miért van olyan érzésem, hogy még összetűzésbe kerülök vele?A csengős dologra nem igazán tudtam mit mondani így csak bólintottam igazából annyira nem érdekelt a dolog.Bár furcsa volt de akkor bizonyára ez a képessége.Mikor visszakérdez elnevetem magam.-Ugyan, aki rossz az rossz.Nem igazán szólok bele ilyenekbe de például ha valami komolyabb dologról van szó ami veszélyes lehet akár több ember számára is olyankor közbe lépek.Az apróságok nem zavarnak.Mindenki szokott rosszalkodni és kell is.-mondtam el röviden aztán a kérdésére is válaszoltam.-Igazából azért kerültem ide mert.-és hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak...Nem akartam neki elmondani a teljes igazságot elvégre ördög nem lehet megbízni bennük bár tény, hogy angyalnak se mondtam el ezt a dolgot...Na jó akkor nagyon röviden elmondom neki-összetűzésbe keveredtem egy ördöggel.Nos most azért vagyok itt mert azt hiszik, hogy majd összeszokok az ördögökkel vagy mit tudom én mibe reménykednek.De végül is tök mindegy mert nem ismerik a helyzetet és a telejs történetet.-legyintettm egyet jelezve, hogy ennyit is erről a témáról.Az már más, hogy ő kérdezősködik-e még vagy sem.
|
NAIFU. -En nem is viszonoztam!!-mondom sertodotten. -Csak szeretted volna hogy viszonozzam...-mondom gunyosan. |
Ryo
-Őszintén? Nem érdekel... azért lettem elzárva ide, mert angyalokra és ördögökre is veszélyes voltam. Gondolták itt megváltozom, de lehetetlen küldetésbe kezdtek bele...-válaszoltam a fiúnak teljes őszinteséggel és hihetetlen érzelemmentes hangon, bár mikor említettem, hogy mindkét fajta veszélyes vagyok akkor egy halvány gonosz mosoly jelent meg az arcomon, de amint hamar jött olyan hamar el is tűnt onnan, majd úgy döntöttem visszatérek a csengős témákra.
-Tudod... én vagyok az egyetlen aki képes megszólaltatni a csengőket, úgyhogy van hangjuk... csak én nem engedem, hogy megszólaljanak...-magyaráztam a fiúnak, tettetve hogy elgondolkoztam valamit, majd sóhajtottam egyet.
-És te miért vagy itt? Jöttél világot váltani és jóvá tenni minden ördögöt?
|
Itami:
Nai reakciója olyan volt amira a legkevésbé se számítottam volna.. nevetett.. de.. miért? Komolyan ez a lány.. ihetetlen :) -Haha nagyon vicces.-nyújtom ki rá a nyelvem és hagyom hagy piszkálja aláncomat.. tőle már kezdem egészen megszokni... Felizgulni a vérre.. bár még mindig jobb, ha ezt hiszi.-Te cska ne nevess egyébként is vissza csókoltál, ezt mire véljem?-kérdezem egy szemtelen mosoly mellett.
|
Kazuhiro:
-Nem fogom letépni már csak azért se mert egy ördög segített.-mosolyodtam el lágyan majd inkább csak néztem a lányt és azon gondolkodtam, hogy most mit kéne csinálnom mert már meg van a kutyus.Mikor rákérdez, hogy nem tartom-e furának, hogy némák a csengői megvakarom a fejem.-Hát végül is volt már, hogy láttam ilyen néma csengőket de azért még is csak furcsa.-válaszoltam.Ezután mikor rákérdez, hogy mit csináljunk pörögni kezd az agyam de nem jut eszembe semmi jó.-Nem is tudom.Egyébként csak kíváncsiságból neked mi a véleményed erről az egészről?Mármint arra gondolok, hogy össze vagyunk zárva egy iskolába.-kérdezek rá mert ez tényleg érdekelt.
|
NAIFU. Csak bamulok a szemeibe, majd elmosolyodok es halkan felnevetek. -Ennyire felizgat a ver? -nyujtom ki ra a nyelvem mikozben megint a lancaval kezdek jatszani. -STudtam hogy szadista vagy...dehogy ennyire felizgulsz a verre....Haha...-nevetek fel ismet. Annyira imadom ezt a pici lancaaat...*-* |
Itami:
nai kérdésén csak azért kellett elgondolkodnom, mert nem tudom, hogy omondjak el úgy mindent, hogy közben semmit....-Hmm.. talán mert mikor abban a pillanatban az ajkaidra néztem úgy éreztem meg kell csókolnom... de ennyi.. semmi különös, csak egy .. csók volt... és tényleg nem áll szándékomban elcsábítani hizs te az én...húgom vagy.-nézek lágyan Nai szemeibe miközben félkézzel tartommeg és megcirógato az arcát... és rmeénykedem, hogy most megsértődik és megutál és ezzel vége is... és nem kell többet azért aggódnom, hogy érzéseim vannak...nem leszek gyenge... tudom, hogy ez önző.. de ez van.. muszály lesz őt eltaszítanom magamtól...
|
NAIFU. -Nem nem hiszem azt! Sosem tudnal nekem artani...-nezek le ra lagy tekintettel. Kezeim az arcara teszem, majd melyen a szemeibe nezve lassan lehajolok ajkaihoz. De par milimeterre elottuk megallok, es nemmcsokoloo meg. Lehajolok a fulehez. -Miert csokoltal meg Tami...? Azt...Azt mondtad sosem probalkoznal nalam...-suttogom a fulebe mikozben egyik kezemmel vegig simitok az arcan, majd a nyakan. |
Itami:
Nai reakcióján hangosan fölnevetek majdellentmondást nem tűrően ölelem magamhoz mint egy plüss acit.-jaaj te hiszen nem dobtalka el nem igaz?- vigyorgok rá szemtelenül.-És amúgy is ha azt hiszed ártanék nekd akkor most nqaaaagyon megsértődtem.- konyul lfelé szám széle és szomorú szemekkel nézek a ányra miközben még mindig nem eresztem.
|
Shisuzu Ryo
Csendben hallgattam, amit a fiú mondott, teljesen unott arckifejezéssel, majd a kutyám fülébe súgtam valamit, mire nyüszített egyet és elrohant be az épületbe. Nagyon reméltem hogy a szobámba különben nagyon nagy bajba lesz. Közben fél füllel figyeltem amit a srác magyarázott, hogy lerángatná a kötés magáról, amire egy kicsit morogtam magamban, de az arcomon semmi nem látszódott ebből.
-Ami a kötést illeti, tépd le nyugodtan, ez egy belém ivódott reakció a sérülésre, nem tudom honnan is miért, de így reagálok a vérre. Úgyhogy csak hagy figyelmen kívűl...-mondtam a fiúnak, majd nyújtózkodtam egyet és játszani kezdtem a csengőimmel.
-Ahhahh... unatkozom... mond csak, te nem furcsállod, hogy a csengőim teljesen némák? - kérdeztem a fiútól, miközben a hajamban lévő csendőt pöckölgettem jobbra, majd balra és valóban nem adott ki semmi hangot. Gondoltam, ha már ennyire nincs mit tennem és ő se tud semmi értelmeset mondani megpróbálom elcsábítani, hogy kérjen meg, hogy táncoljak neki.
-Bár ha tudsz valami érdekeset mondani...annak örülnék
|
[617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|