[237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Rikyu
Erre a lány egyszer csak abbahagyja a játékot, mire egy picit megrezzenek mert azt hiszem, hogy mindezt miattam szakította félbe. Ám ekkor felém nyújtja kezét, mire hatalmas kő esik le a szívemről ám ekkor megpillantok a leányzó alkarján néhány színes kis foltot, és erre már úgy reflexből elkapom karját amit magam elé húzok.
-Te meg mi a halált csináltál a kezeddel?-csattanok fel, miközben le sem veszem szemeimet a lányról. Tekintetemben tükröződik a meglepődöttség, ám egyben az aggodalom is. Nem tudom..engem ilyenkor nem nagyon izgat hogy milyen az ismertségem azzal az illetővel..ha ilyet látok akkor kötelességemnek érzem, hogy cselekedjek. Ekkor eszmélek fel, hogy ez azért lehet egy kicsit mégis túl közvetlen volt.
-Um, elnézést.-engedem el Alice karját, majd pillantásomat nyomban máshova vetem.-Yamazaki Rikyu..-suttogom alig hallható hangon.
|
Alice Jäger
Megint sóhajtok... Abba hagyom a zenélést, majd a gitárt letámasztom magam mellé a földre. Leveszek egy ezüst láncot a nyakamból, amire ráhúzom a pengetőt, és úgy csatolom vissza a nyakamba a láncot. A fiú felé fordulok, majd törökülésbe helyezkedem, és a kezem nyújtom felé. Kicsit felcsúszik a pulcsim ujja, így kivillan néhány lila a folt a karomon, ami a legutóbbi verekedésből származik...Gyorsan visszaigazítom a ruhadarabot.
-Alice Jäger vagyok...-megejtek egy félmosolyt a fiú felé.
|
Rikyu
A lány szavai hallatán, csak aranyosan oldalra biccentem a fejem.
-"Hatalmas egó"?-ismétlem el a vörös szavait, majd csak enyhén megrázom fejemet, és végül leülök a lány mellé.-Hol o.o?-meresztem hatalmas vöröses barna szemeimet a mellettem ülő lányra.
Nem tudom..de így első látásra nem nagyon tűnik annak az eget rengető egóval rendelkező nőszemélynek.
-Amúgy szépen gitározol!-vigyorodom el mikor pillantásomat a hangszer felé vetem.
Ezt már eddig is mondani akartam, csak msot jutott eszembe hogy eddig ez mindig kiment a fejemből..^^"
|
Alice Jäger
Egyszer csak egy barna hajú fiút látok meg magam előtt, ahogy kinyitom félszemem. Egy apró sóhajjal zárom vissza, majd halkan megszólalok.
-Ha elférsz a többek álltal is említett "hatalmas" egómtól, akkor persze...nyugodtan...-mondom halkan, miközben megint játszani kezdek a gitáron. Igen ez annak a hatása, hogy megint belém kötött pár rib*nc...De igazából nem nagy érdekel...
|
Rikyu
"Olyan szép nap van ma..engem meg itt esz meg az unalom,ezen a..tanórának nevezett akármin..-.-" Unaloműzésképpen mivel nem tudok már csinálni ezért egyik kezemmel csak birizgálom az egyik hajtincsemet felfogó piros csatot miközben firkálgatok a füzetembe. Igen..azzal a híres neves nuku rajztudásommal.. Egyszer csak megüti fülemet életem egyik legcsilingelőbb hangja..a kicsengőő~ Meg sem várom a vigyázz állást, cuccaimat nemes egyszerűséggel elekotrom táskámba, és már pattanok is fel, majd szélsebes tempóban kirohanok a teremől. Na végre! Pördülök egyet szobáam ajtaja előtt, majd egy hatalmas mosollyal arcomon, elkezdek kotorászni a táskámban a kulcs után keresve..de semmi..sehol sem érzem a műanyagnak azt az érdes felületét.. ugye nem..? Még egy pár percig keresgélek cuccaim között de végül mégsem találom meg az említett tárgyat. Na de jó.. Végül csak halkan felsóhajtok, majd csak enyhén megrázom a fejem. Ezek veszek egy mély levegő, majd egy nagy lendületet véve berúgom az ajtót, ami erre ki is szakad a helyéről és egy hatalmas puffanás kíséretében a földön landol..na. Rálépve a fára, trappolok be szobámba majd táskámat odavágom az íróasztal mellé, majd csak ledőlök az ágyra, és elmerülök gondolataimban. "Valamit csinálni kéne.." Villan fel agyamban ez a kérdés mikor már vagy egy 10 perce csak ott döglök az ágyon. Megvan! Gyerünk egy sétára ki az udvarra! Ekkor pillantásomat a földön heverő ajtó felé vetem, és erre csak halkan kuncogni kezdek. Nem hiszem el, hogy ilyen gyorsan képes voltam felhúzni magam..igen, ez annak a 6 órának a hatása volt ·· De ezzel kiaadtam magamból minden dühömet szóval már jóóól vagyok~! ^^ Kikászálódok piha puha ágyamból, majd odabattyogok a megsebzett fadarabhoz, és megpróbálom visszaállítani a helyére.
-Kész!-egyenesedem ki, majd letörlök homlokomról néhány izzadtság cseppet mert ez az ajtó azért nem tartozik a legkönnyebb faadarbok közé..végül csak eleresztek egy halovány mosolyt, és összecsapom tenyereimet és erre mintha az ajtó pont erre a pillanatra várt volna, egy halk nyikorgás kíséretében újra kidől,és csak szépen nekicsapódik a földnek.
Oh, add istenem hogy ezt senki sem hallotta meg.. Csak kifújom magam, majd egy újabb mély levegőt véve, nyúlok újra az ajtó alá, majd megfeszítem izmaimat és visszateszem a fát a helyére. Most tartok egy külön ellenőrzést hogy megnézzem, minden csavar pontosan visszaállt-e a helyére. Majd mivel mindent rendben találok, óvatosan kinyitom az ajtót, és örömmel konstatálom hogy most nem dőlt ki újból. Nos, akkor gyerünk ki az udvarra! x3 Ezzel a lendülettel becsapom magam mögött az ajót és szökdécselni kezdek az udvarra nyíló kapu felé. Kellett nekem bevernem az ajtót..mert mikor már jó messzire voltam szobámtól, az említett fadarab már megint csak a földön hevert..
"Na és most hogy kint vagyunk..mégis mi a jó francot csinájak? >< Áh igen, a séta." Bólintok egy hatalmasat majd elkezdek előre felé togyogni, miközben a csodás növényeket bámulom. Az egyik ok amiért szeretem a tavaszt.. Ekkor egyszer csak észreveszek egy lányt, az egyik cseresznyefa alatt, ahogy gitározik valami lágy, édesgető dallamot. Tud játszani,az már biztos. Ám ekkor elkap egy furcsa érzés. Az a bizonyos "Menjünk oda az egyedül lévő emberekhez." érzés. Egy kicsit félek...de..oda-kell-mennem.. Lábaim már reflexszerűen mozdultak a lány irányába, és egyszer csak azon kapom magam hogy már ott toporgok előtte.
-Öhm..szia.-biccentek egy aprót fejemmel, majd a padon lévő maradék helyre pillantok.-Leülhetek?-motyogom halkan az orrom alá.
|
Alice Jäger
A suli udvarán ülök, a gitárommal a kezemben, és lehunyt szemmel játszok egy lágy dallamot. Nagyon jó érzés most itt kint lenni...Imádom a tavaszt, se túl meleg, se túl hideg. Tökéletes. Egy cseresznyefa alatt ülök, ami csak abból derült ki a számomra, hogy mikor jön a gyengéd fuvallat, csómó fehér virágszirom hullik a hajamra, és a ruhámra. Gyönyörű látvány lehet a Napsugarakban táncoló virágszirmok...
Próbálok halkan játszani, nem akarom magamra felhívni a figyelmet....
|
Akane:
Mikor azt mondja, hogy szuper és szélesen elvigyorodik nem tudom, hogy mit tervez de amikor meghallom, hogy irány a bár és mint valami felfedező a bár felé mutat halkan elnevetem magam.-Csak nem karaokizni akarsz?-kérdeztem rá mert tutommal a bárban van egy karaokis rész is.
Naomi:
-Akkor ezt megbeszéltük.-mosolyogtam rá ám ekkor odajött a tanár és elég közel hajolt Lovyhoz majd szépen elmondta nek ia szokásos dumát végül pedig 5 oldal házit adott fel neki és visszament a táblához ekkor a lány már vissza is fordult hozzám amin elmosolyodtam.-Ugyan.Azt akarom, hogy sikerüljön ez neked.Meg hát a próbák nem csak a te javadat szolgálják.-mosolyogtam rá majd én is küldtem neki egy puszit.
|
Sakura
A bemutatkozására bólintottam. - Sakura Yuzuhira. - mondtam meg a nevemet, majd elgondolkoztam engem hogyan szoktak leginkább szólítani, de általában mindenkinek Sakura vagyok. Feltűnt, hogy folyton körbenéz mintha valami zavarná vagy éppen azt ellenőrizné nem e lát minket senki, ezt kissé furcsáltam és kérdőn néztem rá. - Mi a baj? - kérdeztem végül miközben az arcát figyeltem. - Keresel valakit? - néztem rá kíváncsian majd a fiú a kezemben lévő rizsgombócra mutatott mire szerényen elmosolyodtam. - Nyugodtan megeheted...én már nem vagyok éhes. - nyújtottam felé a finom és jó illatú ételt, aztán a meghívására némileg meglepődtem, de nem akartam visszautasító lenni és jó lett volna valakit megismerni jobban a suliból, mert amióta jöttem nem nagyon barátkoztam senkivel, vagyis hát mivel engem sokan ismernek, inkább csak azért jönnek oda hozzám, mert híres vagyok. Mindenki az autógramm miatt akar beszélgetni és velem lenni, de én szerettem volna igazi barátokat. Szerettem énekelni, de úgy tűnik, hogy a karrierem miatt már az emberek szemében inkább vagyok egy eszköz, akit kihasználhatnak és ez a gondolat elszomorított. - Szívesen elfogadom a meghívást. - mosolyogtam rá kedvesen és egészen egyszerűen.
|
Shizen:
vártam valamit a "csak" után, d enem jött semmi, így inább hagytam, lehet nem is akart semmit mondani.-Na az szuper!-vigyorodom el mikor azt mondja, hogy igen. Már elisdőlt végleg, hogy megyünk karaokizni.. moindjuk ha azt mobdja nem akkor is odamentünk volna, szóval sok vállasztása nincs.-Ez esetben Aki irány a bár.-mutatok előre mint valmai felfedező az újvilágban.
Lovy:
-Júúúúj oké, annak nagyon örülnék és nagyon hálás lennék érte.-lelkesedtem mikor azt mondta próbálhatunk majd együtt és segít. Ám lehet túl hangosan lelkesedtem, mert mikor fölnéztem a tanár képét láttam meg az arcomban egészen közel hajolva és idegesen.-Hehe, bocsánat...- mosolygok kínosan és visszafordulok Nao felől előre és miután a tanár föladott csak nekem 5 oldal házit és elment ismét tudtam Naoval foglalkozni.-Tényleg nagyon hálás vagyok Nao-chan.- küldök egy puszit a lány felé.
|
Akane:
Amit Shizen mondott valamennyire megnyugtatott de tudom, hogy az ilyenek nem merülnek hamar feledésbe.Tapasztalat elvégre mikor pletykáltak rólam akkor is legalább 1 hónapig az volt az aktuális.-Jó, de igazából annyira nem érdekel.Csak..igazából semmi.-nevettem el magam a végén.Tulajdonképpen tényleg nem akartam mondani semmit ez a "csak" csak úgy jött.Megesik.Mikor lassított a tempón és a kezemet is elengedte már nyugodtan sétáltam mellette...Ezután feltett egy kérdést az énekléssel kapcsolatban amire felpillantottam majd vissza rá.-Hát végül is igen.-mosolyodtam el.Igaz, hogy táncolni még mindig jobban szeretek de az éneklés sincs kizárva.
Naomi:
Csak elmosolyodom majd egy aprót sóhajtok.-Nagyon szívesen.Ha gondolod majd próbálhatunk együtt, nagyon szívesen segítenék.-mondom széles mosollyal az arcomon.Mikor lefirkatyolja egy cetlire a telefonszámát és átnyújtja elmosolyodom.-Köszi.Akkor majd felhívlak, hogy mi van a szereppel.-mondom lelkesen és eltesze ma cetlit a zsebembe.
|
Shizen:
Őszintén az emberek és a hülye pletykáik... bár engem sosem zavart különösebben ezúttal sem törődtem velük, de lehet, hogy Aki igen...-Hé ne parázz, hamar ewlfelejtik majd ezt az egészet, úgyhogy no para.-vigyrgok Akira miközben kiscit visszaveszek a tempóból és elengedem a kezét. Úgy döntöttem, hogy ha nem is Naoval de azért én Akival mindenképp lemegyek karaokizniu, ár csak azért is, mert régen voltam és amúgy is jó a kajájuk. :3 -Mond Aki szeretsz énekelni?-kérdezem miközben zsebrevágom kezeim és így megyek tovább.
Lovy:
-De ez nagyon is sokat tesz, én tényleg naaaaaaaaaaaaagyon köszönöm.-hajolok előre miközben két térdemre támaszkodok. Annyira hálás vagyok Naonak, mostmár nem szúrhatom el, mindenképp sikerülnie kell vagy vége.... Igen menni fog.. vcagy sem... de, de menni fog... bár lehet megint beparázok.... De állj már le Lovy ezekkel a hülye gondolatokkal,csak menj oda s érezd jól magad.. akkor nem lehet gond.. ugye?-Áh itt a telószámom, hamár úgyis összebarátkoztunk, és így könnyen elérhetsz bármikor.- firkálom le egy nyuszi mintás jelölő cetlire és nyújtom át Naonak.
|
Jin Atsushiya
-Ah milyen illetlen vagyok... bocsánat... legtöbben Shiyának vagy Atsushinak hívnak, nyugodtan válassz, amelyik jobban tetszik...-montam csak legyintve az illetlenségemre, mert tulajdonképpen nem éreztem, hogy be kellene mutatkoznom, bár miközben beszéltem néha jobbra, balra, majd a hátam mögé figyeltem, mert nem hiányzott, hogy a fiúk elkezdjenek piszkálni azzal hogy járok a lánnyal, de hát ha Yuki már össze vissza ugrálta akkor muszáj lesz kommunikálnom vele egy kicsit. Csak figyeltem miközben elpakolta a dobozát, de a rizsgolyó, amiből hiányzott egy darab miattam, mivel azt én kaptam be az a lány kezébe figyelt én meg ráböktem.
-Ha nem szeretnéd megenni, mert megdézsmáltam, akkor bekaphatom, cserébe meghívhatlak valami italra...akár...
|
Akane:
Miközben a tanár és Shizen még mindig beszélgettek kezdtem visszanyerni az eredeti színem.Már csak egy halvány pír volt az arcomon amikor Shizen átkarolta a vállam és rám mutatott így már felnéztem.A tanár folyton oktatta...aztán ennek az lett a vége, hogy a fiú megragadta a csuklómat majd azt mondta, hogy akkor mi kis is megyünk végül pedig kiléptünk az ajtón még csak ellenkezni se volt időm.Hallottam ,hogy miközben kimegyünk elkezdenek suttogni, hogy "ez most mi volt" vagy, hogy "ezek járnak" meg, hogy aranyosak vagyunk és hasonlók.Na remek...
Naomi:
-Igen, ez teljesen biztos.-mosolyogtam rá.Kedves volt tőle, hogy tényleg nem akar kihasználni.Örültem neki.Ezután pedig szelíden és hálával telve elmosolyodik és azt mondja, hogy akkor elfogadja a segítségem.Így ismét rámosolygok.-Na ennek örülök...Ugyan nem tesz semmit.Természetes, hogy segítek.-mondom boldogan.Biztos, hogy sikerülni fog neki elvégre nem olyan nehéz szerep plusz nem is lesz benne minden részben tehát nem kell annyi szöveget tanulnia.
|
Shizen:
hehe aranyos:3 Még a haján keresztül is láttam Aki vörös arcát és nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak föl.-Na látja? Még ő is azt mondja, hogy csak barátok vagyunk.-mutatok a lányra, majd átkarolom vállánál fogav és úgy mutatok továbbra is rá.-Hülye gyerek, legalább nemutogass anyád nem tanított meg rá, hogy nem illik?-vág vissza a tanár nemes egyszerűséggel, mire az osztály már megint rajtam röhög...-Ki is mehetsz Kodomo, nem muszály ám órán űlnöd.- áll meg előttem a kopasz karbafont kézzel.-hehe oké, de akkor őt is viszem.-vigyorodom el, majd megfogom Aki csuklóját és elindulok az ajtó felé.-Na csá mi most leléptünk, a szokásos helyen leszünk ha kerstek.-mutattam még egy béke jelet az ajtóból a többieknek, majd kiléptem magam után húzva áldozatomat.
Lovy:
-De... biztos? Én tényleg nem szeretném, ha neked ez probléma.. és tényleg nems zeretnélek kihasználni....- nézek kissé kétségbe esve Naora, ő olyan rendes, hogy azt else hiszem. alig 20 perce ismer és máris ilyen jó fej.-Nos akkor.. azthiszem elfogadom a segítséged és nagyon hálás vagyok.. cserébe majd te is kérhetsz tőlem valamit.-mosolyodom el végül szelíden és hálával telve.
|
Akane:
Miközben jegyzeteltem Shizen felém fordult és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele és a srácokkal suli után egy kajáldába elugrani kicsit elgondolkodom vala, hogy nekem ez még túlságosan is új volt meg hát nem igazán tudtam volna ott beszélgetni velük elvégre körülbelül fél órája beszéltem velük normálisan először..semmit se tudok róluk...Így mikor elutasítottam volna a fiú fejére és kréta repült majd a tanár már mondani is kezdte, hogy nem most kéne udvarolni erre zavartan elmosolyodtam még ha nem is volt igaz a feltételezés.Aztán mikor elkezd velünk példázgatni a tanár én csak vörös fejjel lehajtom a fejem úgy, hogy a hajam eltakarja az arcom így senki se látja, hogy milyen vörös is vagyok.Mikor Shizen feláll és felém fordulva mondja, hogy mi csak barátok vagyunk kicsit oldalra döntöm a fejem majd úgy válaszolok.-Igen.-mondtam majd észrevétlenül visszafordítottam a fejem a pad felé és azt bámultam.
Naomi:
Amikor mosolyogva felkiált és belemegy a dologba boldogan elmosolyodom.De miután rögtön megrázza a fejét és visszautasítja mondván, hogy nem akar kihasználni még biztosabb leszek abban, hogy szólok egy-két szót az érdekében.-De én szeretném, hogy ha megpróbálnád.-mosolyogtam rá.Ezt szívesen teszem és ha azokat amiket mondott komolyan gondolta akkor igazán megpróbálhatná.Nagyon szívesen beszélnék a rendezővel, hogy vegye be Lovyt a darabba.
|
| SHIZEN:
Nem értem miért volt eddig egyedül... Ez a gondolat járt a fejemben mikor végre tanbára figyeltem én is amit az egy" na végre " arckifejezéssel fogadott... A genetikát vettük ami valahogy világéletemben érdekelt, így kivételesen még jegyzeteltem is. A tanár szokásához képest nagyon belélte magát az előadásba.-Pszt. Hé Aki nincskedved velem és a srácokkal kiugrani suli után a városba kajálni?-hajolok egész közel a lányhoz, mire egy kréta repül a fejemhez...-Kodomo ne msot udvaroljon!-cseszett le a tanár mire mindenki hangosan felnevetett.-Nem is udvaroltam.-nézek sértődötten mire a tanárnak egy gonosz mosoly jelenik meg arcán.-Na és akkor visszatérve a tananyagra egy példával. Ha Kodomonak és Fujiwarának lenne közös gyereke akkor nagy valószínséggel Fujiwara hajszínét és Kodomo magas termetét örökölné, ha csak valami ami miatt a domináns gének helyett a recesszív gének nem történik.-na erre már az én arcomra is kiült a pír.-Na de tan±r úr, mi csak barátok vagyunk. Ugye Aki?-állok föl hirtelen a helyemen és Akira nézek./////////LOVY: Mikor meghallom amit Nao mond teljesen ledöbbenek.-Komoly? Igen nagyon szeretném megprób±lni!-kiálltok föl lelkesen, majd ugyanazzal a hirtelenséggel rázom meg a fejem.-Vagyis inkább nem, köszönöm, de nem szeretnélek kihaszn±lni.-mosolygok Naora. Tényleg szerettem volna a szerepet, hisz imádtam a gonosz, beképzelt, bunkó csajt játszani, de nem éreztem volna jől magam ha elfogadom, hisz csak most ismertük meg egymást és ez túlnagy szívesség. |
Akane:
Miközben nagyban beszélgettünk arra leszek figyelmes, hogy valaki bejön és becsukja maga után az ajtót.Ezután pedig már melletünk is terem és az könyvét "véletlenül" Shizen fejére ejti aki erre már fel is szólal még hozzá úgy, hogy becézi a tanárt.Persze ez nem tetszett a tanár úrnak így már fenyegetőzött is azzal, hogy házidolgozatot kell írnunk.Ez épp elég ösztönzés volt arra, hogy mindenki elfoglalja a helyét így a traccs partani hamar végre lett.Míg a tanár is helyet foglalt Shizen megtámasztotta a fejét miközben felém fordult és azt mondta, hogy sokkal szebb vagyok ha mosolygok és nevetek.Erre rögtön elpirultam mire néhány diák elmosolyodott és volt aki azt mondta, hogy aranyos vagyok ez pedig csak még jobban zavarba hozott.Nem igazán szeretek a középpontban lenni...bár lehet, hogy ebben az is közre játszott, hogy nem kis ideig voltam egyedül így nem ahhoz vagyok szokva, hogy több ember is rám figyel.-Köszönöm.-mosolyogtam rá végül a fiúra majd a tanárt kezdtem el nézni ahogy magyaráz.
Naomi:
Mikor Lovy azt mondja ,hogy igazam van bólintok.Majd mikor egy rövid idő után ismét megszólal és azt mondja, hogy ha legközelebb lesz rá lehetősége akkor majd elfogadja elmosolyodom majd hirtelen eszembe jut valami és már beszélni is kezdek.-Erről még nem lenne szabad beszélnem de van egy sorozat amit a jövő héttől forgatnak viszont még van egy szabad hely egy női mellék szereplőnek aki az 1.évadban játszik csak.Ha gondolod beajánlhatlak, hogy legalább megnézzenek.A főszereplőnek a barátnőjét kellene eljátszani.Annyit kell róla tudni, hogy elég beképzelt és mindig a főszereplő nyomában van ezen kívül gonosz.-számoltam be neki.Hát ha érdekli, elvégre ez egy jó lehetőség lenne.
|
Sakura
Néztem ahogyan felkapja az ellenkező vadászgörényt, majd elővesz a zsebéből egy kisebb húsdarabot és azt adja neki. Lenéztem a kezemben lévő rizsgombócdarabra majd vissza a fiúra és kissé elszégyeltem magamat, hogy még azt sem tudtam mit esznek meg ezek az állatkák. - Értem...sajnálom. - mondtam egészen halk hangon miközben a fiú kivette a kezemből az előbb kínált ételt és egyszerűen bekapta. Letettem az ételesdobozomat magam mellé a padra, majd összecsomagoltam és beraktam a táskámba, elvégre már az utolsó szemig elfogyott belőle a rizsgombóc, az utolsó amiből a darabot törtem a másik kezemben volt még mindig.
|
| Shizen:
Olyan jó volt nézni, hogy mostmár Aki is mosolyog és nevet, csakhogy időközben bejött a tanár a hátsó ajtón és na vajon kineka fejénre ejtette véletlenül a könyvet?-Áuu. Ma bá ezt diákbántalmazásnak hívják.-nézek fel rá nyüszögve.-Kuss hülye gyerek, Neked amúgy is Mazuka tanár úr. Na jó mindenki menjen a helyére, ha nem akartok 10 oldalas házidolgozatot írni.-és ezzel már szét is robbantotta a mi kis csoportunkat és mindenki csendben a helyére vonult és kezdődött az óra.-Hé Aki-chan! Tudtad, hogy sokkal szebb vagy amikor mosolyogsz és nevetsz?-kérdezem vigyorogva, miközben az asztalomra könyökölve támasztom meg fejem és fordulok a lány felé. |
| Lovy:
Nagyon kedves volt Naotól ahogy bíztatott tényleg jól estek a szavai.-Igen azthiszem igazad van.-hajtottam le fejem mosolyogva. Végülis monden úgy van ahogy mondta, nem kell mások véleményével torődnöm, meg amúgy is mo a különbség, ha alapjáraton is folyton bolondot vsinálok magamból, és állítólag ezt szeretik nennem, hogy alapjáraton nem zavartarom magam, hogy hülyének néznek akkor miért félek, hogy pont a játékom miatt fognak?-Azthiszem ha kegközelebb lesz rá lehetőségem megpróbálom.-néztem egy széles vigyorral Naora. |
[237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés