[617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Naifu.
-Ne vigyorogjá', mert hallom a hangodból is, hogy mosolyogsz-e vagy sem...-mondom elég fölényesen.
-Csak szólok, hogy elég nehezen tudnál nekem hazudni...-kuncogok halkan majd feljebbhúzódom és megcsókolom a nyakát.
|
| Itami:
-Igen, csak ennyit, nem akarom hogy tényleg elkapd a betegségem.-nézek rá teljes komolysággal, majd mikor befekszik mellém fejemet övére hajtom.-Én is szeretlek.-mosolygok mint egy idióta. |
Naifu
Felülök, és nagy szemekkel nézek rád.
-Aludjunk együtt? Csak ennyit szerettél volna? -kiséé elszégyellem magam, amiért Tami bármit mond, én egyből valéami perverzet hallok ki belőle. Gyorsan feltornázom magam, majd odabújok mellé és a vállára hajtom a fejem.
-Szeretlek. -mondom halkan.
|
| Itami:
-Nem tudom mire célzol.-nézek rá értetlen arccal..-Én csak azt szeretném, hogy velem aludj, nem volt kivételesen semmi rejtett hátsó szándék a szavaim mögött.-nézek szemeibe őszintén, hisz ezúttal ez így is volt. |
Naifu.
-Úgy sem tudsz rá venni...-nézek rá kissé pimaszul. -Megpróbálkozol vele...? Gyere csak. -mondom amolyan "háhá, úgy se fog sikerülni!" fejjel.
|
| Itami:
-Hát jó...-sóhajtok lemondóan, majd felnevetek.-Bizony igen nagy kár, megakartalak kérni, hogy helyettem is jegyzetelj és járj be órákra. -mondom ezt úgy mintha valaha beültem volna egyre is.-Viszont akkor neked is szükséged van pihenésre. Ez az ágy pedig kényelmes, mellettem meg van még hely.-simítok végig ujjaimmal oldalán. |
Naifu.
-Tessék. Még egy ok, amiért nem fog semmi sem történni az este...-mondom, miközben nyújtozok egyet.
-Egyébként, mivel ma többször is megcsókoltál, így lassan én is beteg leszek, és nem mehetek suliba...milyen kár..-nyúlok el keresztbe az ágyon.
|
| Itami:
-Aha, ezt valahogy sejtettem, de kössz a felvilágosítást.-mosolygok rá.-Biztps csak megfáztam, keveset aludtam és legyengült az immunrendszerem vagy mi.-gondolkodtam el hangosan. |
Naifu.
-Cső. -felállok és odasétálok mellé. -Essünk túl rajta...Felálltál, de aztán rögtön el is ájultál, összekapartalak, és idehoztak a gyengélkedőre... -mondom sóhajtva majd felülök mellé az ágyra. -És most itt vagyunk...
|
Naifu.
-Cső. -felállok és odasétálok mellé. -Essünk túl rajta...Felálltál, de aztán rögtön el is ájultál, összekapartalak, és idehoztak a gyengélkedőre... -mondom sóhajtva majd felülök mellé az ágyra. -És most itt vagyunk...
|
| (ugurjuk a sablont miszerint rémálomnak kéne jönnie mert unalmas)
Itami:
Mikor magamhoz tértem szörnyen sajgott a fejem. Hirtelen ki pattantak szemeim és ugyan ilyen hirtelen ültem fel az ágyban is miközben fejemhez kapok, na vajon miért...-Áá... áú.-szisszenek föl majd rögtönezután meglátom Nait.-Szia. |
Naifu.
Mikor feláll, és látom az önelégült mosolyt az arcán csak sóhajtok, de ekkor Tami hirtelen a földre zuhan, és egy nagyon szépen sengőt koppan a feje a betonon.
-Tami! -kiáltok fel, majd egyből letérdelek mellé, és ébrezgeti kezdem.
-VALAKI SEGÍTSEN MÁR!!! -üvöltöm el magam, mire többen is odarohannak.
Már a gyengélkedőben ülök, Tami még mindig ájultan fekszik az ágyban. Keresztbe tett lábbal, karbafont kézzel meredten bámulom őt.
|
Naifu.
Mikor feláll, és látom az önelégült mosolyt az arcán csak sóhajtok, de ekkor Tami hirtelen a földre zuhan, és egy nagyon szépen sengőt koppan a feje a betonon.
-Tami! -kiáltok fel, majd egyből letérdelek mellé, és ébrezgeti kezdem.
-VALAKI SEGÍTSEN MÁR!!! -üvöltöm el magam, mire többen is odarohannak.
Már a gyengélkedőben ülök, Tami még mindig ájultan fekszik az ágyban. Keresztbe tett lábbal, karbafont kézzel meredten bámulom őt.
|
| Itami:
A tipikus önelégült mosoly most is ott virított arcomon.-Rendben.-vigyorogtam és már pattantam is föl a földről. Aha... pattantam aminek következménye hirtelen szédülés, majd ájulás és a fejem már koppant is a betonon miközben szemeim előtt minden teljes sötétségbe burkolózott. |
Naifu.
-Tami, kelj fel a földről! -szólok rá kicsit eréjesebben, majd csak sóhajtok egyet.
-Jól van már, bocs, hogy adok mások véleményére, nagyon okos ügyes vagy, és nagyon szeretlek. -a mondat végét csak lehajolva suttogom neki.
-Ne haragudj, de kelj fel a földről.
|
| Itami:
-Nem érdekel, mert most én vagyok megsértődve.-ölelem szorosabban lábait.-Ha nem gondoltad miért zavar, hogy néznek a többiek?-teszem fel a teljesen logikus kérdést annak ellenére, hogu elme állapotom jelenleg nem a legtisztább. |
Naifu.
-Miért nekem kéne kiengesztelnem téged?! Itt én vagyok az, aki először megsértődött! -mondom durcásan.
Csípőre teszem a kezem, és lenézek rá.
-Mit akarsz mit mondjak? Különben nem viselkedsz gázosan, ez meg se fordult a fejemben....-mondom sóhajtva.
-Egyébként is neked kéne engem kiengesztelnes és nem fordítva!
|
| Itami:
-Szerinted engem érdekelt valaha is mit gondolnak a többiek?-nézek föl rá komoly arccal és nem eresztem.-Addig szépen itt maradunk amíg ki nem engesztelsz amiért adsz mások véleményére és úgy gondolod, hogy most gázosan viselkedek.-nézek durcás gyermek módjára. Na ja én se vagyok most önmagam, és nem is vagyok túl fényesen, talán megfáztam... |
Naifu.
idegesen nézek körbe.
-Tami! Mit művelsz?! -kérdezem fojtott hangon. -Mindenki minket figyel...-teszem hozzá, hisz az udvaron járkéáló diákok közül páran megálltak, és minket néztek.
-Tami, ne bolondozz!
|
| Itami:
-A válasz igen egyszerű, mert hülye vagyok.-jelentettem ki nemes egyszerűséggel, majd lecsüccsentem a földre és átöleltem a lábait.-Én addig elnem engedlek amíg megnem bocsátasz. |
[617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés