[617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
| Naifu. -Mar miert veszed ennyire biztosra, hogy bajba kerulok?! -kerdezem elesen, majd csak elhuzom a szam, megiszom a maradek sort, es leteszem az uveget. -Jol van...Nem iszok tobbet. -mondom felfujt arccal, es csipore tett kezzel, mikozben korbenezek, majd a hajamat osszegyujtom, es at huzom a bal vallamra.
-Meglatjuk te fogsz-e ma este bajba kerulni....?-vigyorodom el egy pillanatra gonoszan, majd lesutom a szemeim. |
Itami:
-Rhendben.-sóhajtok a fejemet fogva majd vissza adom Nainak az üveget... inkább mint hogy megint besértődjön.... De azért remélem tényleg nem lesz semmi.
-De ha azt látom túl sokat iszol megállítalak, ha pedig bajba kerülsz nem megyek a megmentésedre, szóval vállald a felelősséget.-nézek rá szigorúan miközben még mindig szorítom kezemben az üveget, nem nagyon akartam elengedni.
|
| NAIFU. -Dehat....-nezek fel Tamira szomoruan. -Meg azt az egy uveget se ihatom ki rendesen? -karbafonom a kezeim, es duhosen osszerancolt homlokkal nezek ra. -Ezt meg mire veljem?! En sosem fetrengek a foldon, EGY uveg sortol...! |
Itami:
-Hééé.-esek le majdnem a székről miután beleboxol vállamba... na pontosan ezekre emlékszem, bár régen nem volt ilyen erős...dörzsölgetem vállamat.
-Attól tartok Naifu te mára épp eleget ittál már...-csípek orrhegyébe miközben kinyújtom rá nyelvem. Nem akartam, hogy megint totál részeg legyen és balhé legyen körülötte, mert azt józanon is lazán kiprovokálja ha részeg akkor meg pláne....
|
Itami:
-Hééé.-esek le majdnem a székről miután beleboxol vállamba... na pontosan ezekre emlékszem, bár régen nem volt ilyen erős...dörzsölgetem vállamat.
-Attól tartok Naifu te mára épp eleget ittál már...-csípek orrhegyébe miközben kinyújtom rá nyelvem. Nem akartam, hogy megint totál részeg legyen és balhé legyen körülötte, mert azt józanon is lazán kiprovokálja ha részeg akkor meg pláne....
|
Naifu
-Milyen kocsonya?! -csattanok fel, és mérgesen nézek fel Tamira, majd a vállába boxolok.
-Nesze neked kocsonya...-morgok sértődötten, majd mikor elveszi az italom a sértődöttség, kétségbeesébe változik.
-Tamiiii~! -nyúlok a sör után. -Most miért?? T-T
|
Itami:
-Ahaaa... nem vagy...-mosolygok kínosan hisz emlékszem én még azokra az esetekre mikor valami baromság miatt a vállamba boxolt....
-Nem ez nem puding, ez kocsonya. Igazad van, kell melléd egy erős férfi.-mosolygok önelégülten,majd már látom is a gonosz kis szikrát Nai szemében és követve pillantását figyelem az eseményeket.
-Aha tényleg vicces, de szerintem ma már ne igyál többet.-vezsem ki kezéből az üveget és teszem le az asztalra. Nem akartam, hogy basjba keveredjen, de ha így folytatja abba fog.
|
Naifu
-Hahahahaa! -nevetek fel, miközben szerényen legyintek. -Nem vagyok én olyan erős...-ám ekkor befeszítem a karizmom de úgy sem látszik az ing miatt.
-De azért ez itt nem puding! -teszem hozzá nevetve, miközben megint iszok egy kicsit. -Jó érzés, hogy van egy erős férfi az oldalamon, ki megtud védeni a bajtól! -adom elő elég drámaian a szövegem, majd megint felnevetek. A szemem sarkából meglátok egy csávót, aki pohárba tölti az itókáját. Elvigyorodom, majd felvillannak a szemeim, és a srác máris egy mellette álló lányra borítja a sörét. halkan kuncogva döntöm a fejemet Tami mellkasának.
-Hahahah! Nem hagyhattam ki, hahaa...
|
Itami:
Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a reakciója, viszont azt csak lestem milyen bravúros ügyeséggel kapja el az üveget.
-De nyugi ez előtted volt, most az egyetlen akire szükségem van az te vagy.-helyezem tenyerem arcára.
-Ha szükséges igen, bár szerintem téged nem igazán kell megvédeni tekintve, hogy félkézzel le versz 10 másik csajt.-mondom büszkén miközben megfogom kezeit, majd egyiket elengedve húzok merg egy vodkás üveget.
|
Naifu.
Az utolsó mondatára kiesik az üveg a kezemből, de utána kapok két kézzel, és sikerül is elkapnom. A gyűrűk az ujjaim csillingelve ütődnek neki az üvegnek.
-Hehe...Ano...-kicsit elvörösödök. -Értem...-mosolyodom el zavartan majd az ajkaimhoz emelem az üveget.
-Úgye megvédesz a hisztis libáktól, akik majd rámtámadnak holnap a suliban? -mondom vigyorogva, miközben lugrom a székről, és odaállok elé, a combjaira téve a kezeim.
|
Itami:
-Azt hittem most vagy a legboldogabb...-húzom félre sértődötten számat, majd csak szikrát szóró pillantásokkal nézek a srácra akivel Nai lepacsizott és mikor biccentett én csak összeszűkített szemekkel és karbafont kezekkel néztem rá mire el is húzott.
-Hogy mit? Hát azt amit minden este a csajokkal, csak épp ilyenkor több csajjal.-vallom be teljes őszinteséggel a tényállást.
|
Naifu
-Nyugicsak jobb kedvem lesz. Bár már most is repesek az örömtől. -kacsintok rá, majd elmegy előttem egy magas srác, mire kinyújtom a kezem, és lepacsizunk.
-Szia Naifu! -mosolyog rám, én visszaköszönök, Taminak csak biccent egyet, és tovább megy. Zavartalanul bámulok ki a fejemből, néha beleiszok a sörbe, és nézem a tömeget.
-Megkérdezzem, hogy te normális esetben mit csinálsz itt? -nézek rá egy pillanatra nevetve.
|
Itami:
Csak nézek Naira hogy meghúzza az üveget majd a következő kérdésre csak felnevetek.
-Nyugi, ha nagyon gáz lenne majd haza viszlek oké? Bár örülnék, ha nem most azonnal innád le magad a srágaföldig, pláne, hogy mint már jómagad is említetted rég ittál utoljára.-azért nem nagyon örültem volna ha a kedvesemet a földön fekve a saját hányásában fekve találnám fél óra múlva....pláne, hogy alapjáraton, józanon is szeszélyes, hát még ha iszik.....
|
Naifu.
ELveszem az üveget, majd koccintok Tamival, és jól meghúzom.
-Hmm...De rég ittam...Hiányzott már az alkohol. -nevetek fel. -Tamii...-nézek rá. -Mennyire szoktál részeg lenni? Vagy most mennyire leszel? Csak mert valakinek haza kell találnia...-nevetek fel, majd megint beleiszok a sörbe.
|
Itami:
-De azt hiszem tudom.-nevetek fel, majd megfogom kezét.
-Na gyere menjünk az afterra, mindig az a legjobb az ilyen koncertek után.-kacsintok rá és már megyünk is. A buli már rég elkezdődött mire mi odaértünk és mindenki javában benne volt a khm.. társas tevékenységekben.
-Tessék.-nyújtottam át egy üveg sört Nainak.
|
Naifu.
Megint sírni kezdek. Jesszus... Amiket mond...Úgyérzem talán képes lennék fehér szárnyakat növeszteni.
Lágyan, és szeretetteljesen viszonozom a csókját. Mikor elválnak ajkain, átölelem a nyakát és ott pityergek tovább. A haját simogatom, sé szorosan ölelem magamhoz.
-Még sosem sírtam ennyit egy nap... ELéred nálam a lehetetlent...-mondom egy kis kuncogás kíséretében, de aztán újra csak szipogok.,
-Szeretlek...ELképzelni sem tud, hogy most mit érzek Tami... Szárnyak nélkül képes lennék reülni...De azért nem próbálom ki...
|
Itami:
Azok a szavak... mintha sziven ütöttek volna, de jó értelemben.
-De csak akkor, ha megtalálja a megfelelő embert aki képes belőle kihozni azt, hogy szeressen.-ölelem át derekánál.
-És nekem... te vagy ez az ember.. az egyetlen akire 18 évig kellett várnom. De megérte.-mosolygok lágyan majd megcsókolom.
|
Naifu
Még mindig aligbírom abbahagyni a bőgést. Ez most...Egy ideig tuti hogy lefoglal....Totál boldog vagyok. Ennél aligha lehetnék boldogabb.
Hagyom hogy húzzon maga után, közben a könnyeimet törölgetem, és csendesen szipogok. Sosem sírtam még így a boldogságtól. Sőt, boldogságtól sosem sírtam. Ez is csak azt jelenti, hogy ez most nagyon különleges volt.
-Én köszönök neked mindent Tami...Te is tanítottál valamit...-kezdek bele, majd enyhén megszorítom a kezét.
-Hogy bárki tud szeretni...-mondom halk lágy hangon.
|
Itami:
-Tudom... Én is téged.-cirógatom gyengéden ujjbegyemmel arcát miközben homlokomat övének döntöm és mélyen szemeibe nézek egy lágy mosollyal.
-Kxon... küld haza a népeket és csitítsátok el a csajokat.-szólok oda a dobosnak aki csak elvigyorodik majd bólint egyet és már kezdődik is a néposzlatás.
-gyere, menjünk.-kulcsolom össze ujjainkat és húzom magam után a lányt egy eldugott kis szögletébve az udvarnak, melyt eddig aligha ismert bárki is rajtam kívül és ahol a legnagyobb békesség szállta meg a lelkeket.
|
Naifu
Még mindig könnyek csorognak végig az arcomon, mikor elkezdenek hátulról lökdösni a színpad felé, én meg csak ijedten kapkodom a fejem, ám mikor Tami a karjaiba zár, teljesen ellazulok, és én is átölelem a nyakát, és hevesen viszonozom a csókját. Fiú ordításokat, és hisztériázó lányok hangját hallom, de csak zümmögésként. Teljesen kizárok mindent. Még mindig sírok, de ez sem hátráltat abban, hogy élvezzem Tami érintését.
-Nagyon szeretlek...-suttogom lányan a csókcsatánk egy kisebb szünetében, miközben egyik kezemmel végig simítok az arcán.
|
[617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés